Rita I.

Már gyerekkoromban is sokat segítettem az időseknek. Nem a neveltetésem miatt, - bár biztos az is nagy szerepet játszott az idősek szeretete és tisztelete iránt - hanem sokkal inkább, mint "küldetés, karma" vezetett a velük való törődés felé. A családtagjaim már meg sem lepődnek, ha egy idős ember a tömegből éppen tőlem kér segítséget problémája megoldásához. Azt hiszem, hogy az idősek iránti szeretet és tisztelet nem valami, amit tanítani lehet, hanem valami, ami belülről fakad. Én mindig is éreztem, hogy van egy különleges kötődésem az idős emberekhez, és hogy a segítségnyújtás a hivatásom. Nem véletlen tehát, hogy szakmát is így választottam és lettem Szociális Gondozó és Ápoló. Én ezt a feladatot nagyon komolyan veszem, és büszke vagyok arra, hogy sok olyan idős embernek sikerült mosolyt csalnom az arcára, akik másokkal talán nehezebben kommunikálnak. Az idős emberek gondozása nem merülhet ki a bevásárlásban, takarításban, gyógyszerek kiadagolásában vagy éppen környezetük rendbetételével, kitakarításával. Sokszor van szükségük a lelkük ápolására is, kiváltképpen, ha egészségi állapotuk már a méltóságuk rovására is megy. Sokan küzdenek a magány, az elszigeteltség, vagy az önértékelés hiányával. Ilyenkor fontos, hogy legyen valaki, aki odafigyel rájuk, aki meghallgatja a gondjaikat, aki kedvesen és türelmesen bánik velük, és aki segít nekik újra örülni az életnek. Én igyekszem ezt a szerepet betölteni az életükbe.